Azután nem mással, hanem Kofi Annannal utaztam a kilences villamos ütközőjén. Képzeljétek. Akkoriban még nem volt, hogy zzz és rádbasszák az ajtót, vagy nem férsz fel, mert a néni ott tromfol neked három semmirekellő szatyorral. Persze kalauzok szép számmal éltek, böngésztek és kérték a jegyedet-bérletedet, de hát mit nekünk jegy, mit bérlet, mit regulák görcsös betartása - inkább felsunyultunk az ütközőre, a vagányabbja legalábbis. Így aznap is, mentem az Orczy Kertbe cserjét lopni vagy ültetni, de az biztos, hogy egy gyakorlott kaméleon-sasszéval felpattantam a vagon hátuljára. Számban autósrágó, balkezemben üveggolyók, jobb kezemben csavaros fagyi, nyakamban napszemüveg, zsebemben iPhone, Charizardos tazó, egy fél hotdog és lejárt lottószelvények (jó pénzért a Mechwart téri vakoknak). Felpattanok, látom, nem ám egyedül vagyok, ott gubbaszt a Kofi Annan, hűvösen néz előre öltönyéből, ami tulajdonképpen hátra, inercia dolga. Én meg felismerem, ez a durva, tuti, hogy leülök mellé. Golyók a zsebbe, fagyi az arcba mértékkel. Mondom, Kofiánnen, te Nobel-békedíjas ENSZ-főtitkár, aki voltál tíz évig, hogy azt szeretném kérdezni, milyen fíling egy olyan figurát váltani ebben, akit úgy hívnak, hogy Butroszbutroszgali, és mégsem mesehős, egyiptomi, nem vicc. Meg hogy van-e Brüsszelben, Hágában vagy ahol laktok, drága diplomaták, van-e egy ilyen nagy szék (esetleg trónus), amire rá van írva, hogy enszfőtitkár, és akkor abba az enszfőtitkár gondterhelt arccal belesüppedhet, és aranyos bottal mutogathat a szolgáira, hogy én vagyok az enszfőtitár, úgyhogy te most kurvára hozzál nekem egy szendvicset, de ha nem lesz elég csípős, akkor kiebrudallak az egész euból vagy honnan, plusz a családodat. Ja, és még hogy milyen abban a tudatban élni, hogyha Hollywoodban filmet forgatnak az életedből, nincs az a derűlátó jóisten, hogy ne a Morgan Freeman játsszon, és narrálja végig az egész rohadt háromórás játékidőt, a kurva életbe. Ez a három. Lehet, hogy ez így most sok, de adok időt, tettem hozzá rögtönzött illedelemmel. Azt válaszolta, vagy ha nem is azt, de olyat, hogy ezek nem okos kérdések, ez nem így működik, az ensz, és a többi - ahogy beszélt, a figyelmem egyre inkább a zsebemben aszó fél hotdogra terelődött, hogy hova lett a másik fele. Ő csak beszélt, beszélt, de nem hallottam, fiatal voltam és vagány, gondoltam, kit érdekel, biztos nem engem, meg már amúgy sem ő a fejes, mondhat bármit. Azzal fejezte be, hogy az ensz. Mondom, oké, de most le kell szállnom, mert várnak a cserjék, azért jó, hogy dumáltunk, te, aki ellenezted a második öbölháborút, meg kibékítetted a feleket Dárfúrban, legyen Dárfúr bárhol, meg a felek bárkik, szóval ilyeneket tudok megnézni az iPhone-omon, ha a kilences villamos ütközőjén cserbenhagyna az általános műveltségem. Szevasz, és leugrottam. Ő ment tovább egészen a végállomásig, ha csak a bajszos jegykezelő le nem paterolta, mármint hogy kopj le, Kofi.
Nyilván kérditek, honnan ismerem. Menzán a babgulyást linzerre cserélte, nem hiába volt népszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése