2010. október 20., szerda

Napoléon Bonaparte

Rákövetkező hétvégén Napoléon Bonaparte-tal boboztam. Vagy Bonapartéval? -vel? Fingtetrisz. Adott, hogy szombat volt, ami tudvalevően a harmadik legalkalmasabb nap bobozásra, s ez a tény indokszámba ment akkoriban - ám nem is haboztam telefonálni, hogy gyere bobozni, több szem többet lát és a többi. Napóleont hívtam, de az anyja vette fel: épp matekórát tarthatott, mert a háttérben abakuszok csörömpöltek. Haló, suttogta, Napóleon nincs otthon, Letícia néni, kérdeztem rá, hogy nincs-e otthon, nem is volt. Anyja vagyok, tette hozzá valamihez, festmény-szerű korzikai nő volt Letícia, tudom én, hogy anyja tetszik lenni, de hogy ő hol van, mondaná meg inkább. Válasz helyett rászólt egy nebulóra, aki autósrágó-automatából csórt dzsipp-matricákat dekorált a padtársa tarkójára, aztán letette. Na, gondoltam, semmi veszve még, s kilépve az utcára megszólítottam egy zsakettes polgárt, aki zsirondista vonásait kuporgatva alumínium-rolleren közeledett. Nem tudja, a Bonaparte, hogy mi van vele vagy hogy pláne merre van. A polgár, lévén elvhű francia, viháncolt, amit arcán vonuló barázdáiból lekövetkeztetve nem először tett  (úgy viselkedett a pofája, mint az évekkel korábban összegyűrt ezüstpapír, amit nem sokkal később kiegyengettek, majd a gyűrődés élei mentén évekkel később ismét összegyűrtek, s ezzel visszahelyezték cafrangos kényelmi állapotába, entrópia, entalpia, satöbbi), és szólt, hogy Szent Ilona szigetén van ő már nem rövid ideje, hanem hosszú. Emiatt baktattam a városszéli helikopter-pályaudvarra ki, ahol egy zsébetűvel kezdődő pilótának, kéne egy röpfuvar, állítottam, s ő belement. Ebédre már a szentiloni helikopterállomás hangárjában kóláztam a leszállópályán két világító karfiollal kalimpáló reptéri bojtárfiúval, biztos láttatok már ilyet, filmekben vagy mittudomén. Később béreltem biciklit, címre megtekertem, és felcsöngettem, hogy te Napó, bobozni, lejössz aztán megyünk. Lejött, mint a húsvéti tapéta: jobb- vagy balkezével a hasát fogta, másfelől kék posztóba volt tekerve - úgy nézett ki, mint egy szőnyeg (bár még soha nem láttam ilyesmit), és úgy is viselkedett. Fején hajóalakú izé, paszomány, minden lófasz. Rég láttalak, mondta, és fél kézzel átölelt, miközben ugyanazzal mutatta, hogy a szigeten két bobpálya van, és ezek közül csak az egyik van közelebb, úgyhogy odamentünk. Sápadtabbnak láttam, mint első konzulátusa idején, de a sáp az idő csatlósa, mint szól a mondás. Mondom neki, te, én mindig úgy képzeltem az orosz hadjáratot, hogy amikor beérkeztetek a lángoló Moszkva kapuján (és volt-e kapuja? erre még vissza akartam térni), minden szétcseszve, sehol senki, a lakosság taktikailag tundrába emigrált, hogy akkor nem volt-e ott valahol egy elárvult fagylaltos kocsi vagy vattacukros bódé kallódva, oldalán pingált cirill, benne az alvó tulaj, akinek rohadtak szólni az egészről, és aki a maroknyi francia seregre ébred, néhányan zászlórúddal böködik, hogy jóreggelt, majd magához-való tértével mindenkinek csavar egy fagyit vagy vattacukrot, vagy pörkölt gesztenyét osztogat a nagy hidegre és megpróbáltatásokra való tekintettel-e. Azt mondta, nem volt ilyesmi, csak megfagyott francia katona, egy rahedli, mint a csiganyom nyálkája a jégtáblán, úgy pingálták a sereg útját, odafagyva mindenhová hullamód. Az nem poén, mire felültünk a bobra. Na és azt tudtad, hogy a bob palindróm szó, próbáltam vidámabb vizekre evezni, de tudta, ezért nem sikerült a témát jobban kibontani. Lesiklás közben nem beszélgettünk. Szomorú voltam, hogy ennyi utazás után így lehangoltam szegény Napóleont, és hogy később sem sikerült jobb kedvre derítenem. Másodszor már nem is siklottunk le. Nem hiába mondják, hogy a szombat csak a harmadik legalkalmasabb nap bobozásra. Másnap meghalt arzénban, és én soha többé nem boboztam szombaton. True stroy.

Nyilván kérditek, honnan ismerem. Gimi utáni nyáron japán turistákat ijesztgettünk a Tulériák kertjében óriáscsirkének öltözve, görkorival.

3 megjegyzés:

  1. a kvaszos kocsi jobb lenne vagy a zakuszkis, azokat sem könnyű tekerni, de jobban érzékeltetik az üres Moszkva hidegét, mint a fagylalt ... halott Leninné röhögtem magam. apád

    VálaszTörlés
  2. szóval így (most már tudom, hogyan kell kommentelni, 1, 2, 3):
    "egy elárvult kvaszos kocsi vagy zakuszkis bódé kallódva, oldalán pingált cirill"

    Na.

    VálaszTörlés
  3. És így:

    "majd magához-való tértével mindenkinek csavar egy kvaszt vagy zakuszkit"

    Nana.

    VálaszTörlés