És azért azt se hagynám ki, amikor Jean d’Arc-kal félkarú rablóztam. Egy gironde-i földúton botorkáltunk atyai polcról ledézsmált óbortól becsípődve - barátnőm sisakban és láncfonott garbóban, én meg egy terelőbója-alakú csákóval a fejemen, kezemben pingvin-utalványt lobogtatva. Ahogy így mentünk, Sötét Zsanka - ahogy elte-amerikanisztikás műveltségemtől kitelve becéztem őt, és ahogy később képzeletben elhelyeztem egy Arany-ballada kellős közepébe - kiszúrt valami kocsmafélét a távolban, az útmentén. Az ajtón az állt csökönyös franciasággal, hogy bárbekjú szless szlotmasín. Mondom, Zsandárk, te szüfrazsett Dózsa György, aki Meyer szerint egyetlen majdnem-kopasz premier plán, Bresson szerint nem tudom, mert azt nem láttam, Besson szerint meg a csaj az Ötödik elemből; te, akit Jézus szíve fémdresszbe öltöztetett, ugorjunk csak be ide, és mutattam, hogy hova. Eszünk egy jó orleans-i szűzpecsenyét, ne kelljen magyaráznom, nem is kellett, bementünk. A bóját stílusosan elhelyeztem a verandán, alá a pingvin-utalványt, ami a kezemben maradhatott, amikor a kuponokkal harcoltam Alsó-Marokkóban. Miről beszélek. Na, ott vagyunk, tősgyökeres hájvéj-csehó: faasztalok, fapult, fabárszék, facsillár, fatálak, fakupák, és még egy kis bonszáj is volt a pénztárgép mellett, stílusficam céljából. Rendeltünk bort, mert ami bennünk lögybölt, az vajmi kevésnek mutatkozott (ébren voltunk). Amíg hozzák a bort, így fogalmazott Árki Zsanett, próbáljuk ki a félkarú rablót, hátha kijön átlóba a szilva. Mondanom sem kell, a szilva nem átlóba nem jött ki, hanem sehogy, és ugyanez volt a helyzet a kivivel és az avokádóval, nem beszélve a datolyáról. Közben folyt a bor, mint élő patak, és az emlegetett pecsenyét is kihozta a szőkecsöcsű bártendőr. Miután elvertük az összes frankot, vagy mi volt ott a pénznem akkoriban, a boriszogatás hamar borogatássá vedlett - ez először a nyerőgépek felé irányult a luddizmus szellemében, aztán felénk egészségügyi célzattal. Szumma szummárum, a bordal-énekből borda-lékek váltak. Seggrészegen átfáslizva, retekkel meg káposztával bedunsztolva folytattuk utunkat Párizs felé?
Nyilván kérditek, honnan ismerem. Hat héten át randiztunk, de az epifániáját már nem tudtam kezelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése