2009. december 5., szombat

Otto Von Bismarck

Aztán azt se felejtsem ki, amikor Otto Von Bismarckkal mentem házibuliba. A Gőzös Lacinál volt valahol a külvárosban - a szülők elmentek Bakonybélbe pezsgőfürdőzni meg tárogató-kiállításra, a hugit pedig visszapofázásért zugfogságra ítélték az internátusban, tehát üres volt a kégli, és akkor mentünk. Én meg a Bismarck, akinél szemléletesebb partigyilkost keresve sem találhat magának a világ. Oké, elismerem, hidegvérű, konzervatív, birodalmi kancellár, amely már önmagában úgy hangzik, mintha bronzba lenne öntve, de azért egy házibulin mégis lazíthatna egy kicsit. Nem lazított. Három teljes órán át ott ült a tömegtől befülledt nagyszoba egyik árnyas sarkában, rajta a meghatározhatatlan, iszamós jégárnyalatú medveölő ballonkabátjával, amit valószínűleg akkor sem vett volna le, ha bezárjuk a szaunába (volt egy ilyen tervünk, de a kisüsti meghiúsította). Amikor még volt abban hitem, hogy Bismarck ma este brékelni fog, vittem neki egy liter mai tait, hogy Ottókám, buli van, vedd le azt a szart, és gyere táncolni, mert mindjárt jön a jó szám. A csávó úgy engedte el a füle mellett a Body Movin’-t, mintha az hulló, őszi falevél lett volna. Rezzenéstelen arca olyan volt, mint egy címersas profilja. A koktélhoz persze egy ujjal sem nyúlt, így az igen hamar a házigazdai gondviselés martalékává vált, mert a Laci megitta, miközben lázas izgalommal próbált életet lehelni egy NDK-gyártmányú, parafaszínű PVC-csövekből és alumíniumszálakból barkácsolt stroboszkópba. Hajnali öt órakor Bismarck még mindig ott ült, ugyanabban az árnyas sarokban, ugyanabban a feleslegesen délceg és csatára kész testtartásban, mint egy eleven sisak, vérből és vasból összegyúrva, kackiás bajusszal. Mondom, jól van, Ottó, fasza, hogy jöttél, nem hogy egy pofa sört nem ittál, de még egy kurva koktélcseresznyét sem tudtunk legyömöszölni a torkodon, és még a Beastie Boysra is szartál magasról, szóval jó, hogy elhoztalak, látom rajtad, maradnál még, de most már menjünk haza, mert hajnali öt óra van. Türelmesen megvárta velem a taxit. Ekkor már tudtam, hogy én házibuliba államférfit soha többé.

Nyilván kérditek, honnan ismerem. Egyedül neki volt nintendója az egész oviban.

1 megjegyzés: