Meg az, amikor Fred Durst-tel kifosztottunk egy hipermarketet. Na, az sem volt egy próbaszántás. Akkoriban mindketten csúnyán le voltunk égve, munkanélküli konzervsajton éltünk meg zacsigalócán, tarháltunk a kéregetőktől, kiloptuk az alvó cigány alól a hangszertokot, kiscsoportostól az uzsit és a walkmant, egy köztisztviselőnek pedig lemetszettük az inggallérját, amíg a pirosmetróra várt, de a mandzsettáját már nem adta. Gengeltünk és hideg éjjeleken felgyújtottuk egymást, én és Fred. Pont egy ilyen alkalommal jött az ötlet, hogy törjünk be az uszodával szemközti déembe, és akkor már biztos jó lesz, így tanakodtunk, miközben másztam ki a medencéből hajnali háromtájt. Jól van, Dörszt, te affektáló rapper, csináljuk ezt, ez jó lesz, de azért máskülönben ne gyújts fel többet. Nem is gyújtott. A hipermarket üres volt és csukva, tehát betörtük az egyik ablaküvegét. Szól a riasztó, mondom, hallja, mondta ő, és bemászott. Én megvágtam a bokámat. Megkerestük a villanykapcsolót, és a mennyezeti neonok némi pislákolás után sorra fényleni kezdtek, mint a mátrix. Vinni akartunk egy bevásárlókocsit, de nem volt nálunk húsz forint, csak egy darab zeller, azt beletömtük, de nem kattant. Aztán úgy gondoltuk, baszni rá, csak vigyük, amit és amíg lehet, meg bréksztáff. Így szereztem tehetős mennyiségű pez-cukorkát bohócfejű pezadagolóban, egy üveg brandyt, macskaalmot és fitness-szappant, a Muzsika hangját kettőkilencvenhétért, két csomag halacska-alakú telekrékert, kefírt, parizert és magyar kártyát. Azért ennyit, mert ennyi fért a zsebeimbe. Pofaszakállas barátom láthatóan leragadt a halpultnál - víztől csöpögő pulcsizsebéből nagy busaszemek bámultak rám, füle mögött pennaként keszeg csücsült, a mellszőrén megtapadt a vékonyra szelt lazac. Volt nála még egy tízdarabos pingponglabda-szett, meg egy feketeribizlis aktívia, és amennyire láttam, cudarul érezte magát. Azt mutatta, húzzunk a gedvába, mert mindjárt itt vannak a zsaruk, de akkor már ott voltak, és futni kellett. A busa kikandikáló fejcsúcsa föl-lejárt Fred zsebében, ahogy menekültünk az alkoholmentes sörök és szardellás pudingok hipermarketi labirintusában az igazságszolgáltatás suta minotaurusza elől, és Ariadné fonalát kizárólag a gondatlanságból elhullajtott pez-cukorkák jelentették, amiken elcsúsztunk. Mindazonáltal a bohócos pezadagoló különösen nagy szolgálatot tett a rendőrökkel sorra kerülő közelharcban, de sajnos csak megtévesztés szintjén. Végeredményben gumibottal összevertek, és felhívták anyámat, aki nem vette fel. Fred sikeresen meglógott a déem halaival, és másnap halszagúan belépett a Limp Bizkitbe, ami ekkor már csak rá várt. Az éjszakát egy kalodában töltöttem a Klauzál tér közelében.
Nyilván kérditek, honnan ismerem. Belém kötött táncórán egy névtelen szovjet egyetem alagsorában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése