Michael Jordan

Aztán az is megesett, hogy Michael Jordan mellett ültem az esztékában. A váróteremben valószínűleg aznap festették a falakat, mert irtózatos bűz terjengett. A kosárlabdázó próbált beolvadni a várakozók hetven év fölötti, szatyros nénitömegébe, de ez nem igazán ment neki, lévén fekete bőrű férfi és szatyratlan. Le is ültem mellé a narancssárga műanyagszékre, mondtam neki, Dzsorden, mit keresel az esztékában, te kivénhedt kosaras, majd kérdeztem, tudod te egyáltalán, hogy kissrác korunkban, elsőben meg másodikban komoly hadstratégiai manővereket hajtottunk végre egyetlen hologramos kártyádért, térképet rajzoltunk, túszokat ejtettünk - a Travnyik Ferit, máig haragszik - és váltságdíjat követeltünk, csak hogy láthassuk, ahogy zsákolsz egy 10x5 centis kartonlapon. Azt felelte, szemüveget kell kiváltania, mert a sok hunyorgástól állandóan kötőhártya-gyulladást kap, és akkor genny folyik a könnycsatornájából. Mondtam neki, Misi, ennek semmi értelme. Közben az egyik néni elbóbiskolt és elejtette a szatyrot. Valami különös oknál fogva a szatyorban olvadt hó volt meg egy hermelinpalást cafadékai. Kérdeztem, tud-e még zsákolni, amire azt felelte, kis edzéssel valószínűleg még tudna, de már nem akar. Megöregedtél, tesó, mondtam, de azért még kiszúrlak az esztékában a várakozók hetven év fölötti, szatyros nénitömegében, hogy te vagy a Dzsorden. Azt felelte, ez neki jólesik. Aztán szólították, és ő azt mondta, mennie kell feliratni a szemüvegét, itt a recept, és mutatta. Pacsit adott, mint a régi szép időkben. Még meg akartam kérdezni, hogy a Space Jam fináléjának a forgatásán valóban egyedül szaladgált-e a pályán Bill Murray-vel, de mire ez eszembe jutott, már eltűnt a nagy fehér ajtó mögött.

Nyilván kérditek, honnan ismerem. Szenvedélyünk a karaoke.